László levele bizonyítja, mekkora szükség van még több alacsony padlós járműre Budapesten. Kerekesszékes utastársaink tömegközlekedéssel kapcsolatos problémái ott kezdődnek, fel tudnak-e szállni egyáltalán az érkező járatra; s mint alább olvasható: bizony, van, hogy a buszok jönnek, az utas viszont marad a megállóban. Mindenképp kiszolgáltatott helyzet, de ilyenkor télen különösen nehéz. Olvasónk levelét szerkesztve közöljük.

Egy történetet szeretnék elmondani, ami velem történt meg előző héten (2013. január 19.). Előzményként annyit kell tudni, hogy én egy kerekesszékes, 40 éves férfi vagyok; elég sportos és mindenhová kerekesszékkel közlekedek.

Így esett, hogy január 19-én, reggel 8 óra 5 perckor az 55-ös busszal szerettem volna utazni, aminek elvileg alacsony padlós busznak kellett volna lennie, de egy régi, szóló, magas busz jött helyette. A sofőr rámnézett és széttárta a kezét; azt mondta, ő nem tud mit tenni, aztán tovább hajtott.

Vártam, hogy jöjjön a következő busz, amelynek 8 óra 20 perckor kellett jönnie, de szerencsére 8 óra 15 perckor megérkezett. Több mint valószínű, hogy az előző busz vezetője beszólt a központba, hogy nem tudott felvenni a megállóból, így előbb jött a másik. Elmentem a Boráros térig, majd mentem a dolgomra.

Amikor jöttem haza, adott időre ki volt írva az alacsony padlós busz, de sima jött, és ott ültem több mint egy órát a megállóban. Közben elment három busz, de egyik sem volt alacsony padlós, pedig két busznak is annak kellett volna lennie. Közben szétfagytam és még fáradt is voltam nagyon.

Később azt mondták a sofőrök, hogy reggel nem tudták kiadni az alacsony padlós buszokat, mert valami gond volt velük, így a vonalon mindössze két darab alacsony padlós közlekedett.

Senkinek nem kívánom, hogy egy órát kelljen ülnie a -3 fokban, bár azt megtudnák, milyen kiszolgáltatottnak lenni.