BKV-figyelő

Komoly visszhangot váltott ki a BKV-figyelőn szerdán megjelent "Véresre vertek egy embert a hév biztonsági őrei" című bejegyzésünk. Elsőként a BKK reagált írásunkra, ezt a Facebookon már olvashattátok. Csütörtökön levelet küldött a BKV is. Az eredeti levél írója is újabb gondolatokat osztott meg a blog Facebook-oldalán, sőt, egy hozzászólásban az eset részleteit is leírta. Megkeresésünkre a BRFK is tájékoztatást adott. Az alábbiakban - egymás után, szerkesztetlenül - ezeket olvashatjátok.

A BKK közleménye

A mai napon a BKV Figyelőn Véresre vertek egy embert a hév biztonsági őrei címmel megjelent írást a BKK is olvasta. Annyit már most bizonyosan kiderítettünk, hogy a történetben említett személyek nem a BKK bejárati ellenőrei voltak, mivel a Batthyány téren a megadott időben nem teljesítettek szolgálatot. Az esettel kapcsolatban a BKV-nál vizsgálat indult, amelynek lezárulásáig bővebb információt nem tudunk adni.

A BKV reakciója

Az ügyben rendőri intézkedés történt, a BRFK. I. kerületi Rendőrkapitányság járőrei intézkedtek. A tényállásról ezért a Rendőrkapitányság tud felvilágosítást adni. A BKV Zrt. a CIVIL Zrt. konzorciummal végezteti a vagyonvédelmi munkát, az őrök a HÉV vagyonelemek (kábelek, állomások, stb.) biztonsági őrzését végzik, jegyellenőrzési tevékenységet egyáltalán nem látnak el.

A vagyonvédelmi cég soron kívül elvégezte az üggyel kapcsolatos belső vizsgálatát. Ennek során kiderült, hogy az ittas állapotban lévő agresszív férfit egy ismeretlen járókelő vitte ki a BKV területéről a közterületre. A sértett az intézkedő rendőrök és az egyik biztonsági őr jelenlétében elmondta, hogy őt a BKV-s biztonsági őrök nem bántották. Természetesen az ügy részleteinek tisztázása csak a rendőrségi vizsgálat után lehetséges.

Pechan Cecília szemtanú, az eredeti levél szerzőjének kiegészítése és újabb levele

Én a történetből (amit az ember mesélt el), azt tudtam kihámozni, hogy érvénytelen jeggyel szeretett volna feljutni a Hévre. Volt nála egy kezeletlen jegy is és mikor megbukott a másikkal, akkor azt elkezdte lobogtatni, de azt már nem engedték neki használni, megkérték, hogy hagyja el az állomás területét. Ő el is indult és közölte velük, hogy akkor megy 86-sal.

Elindult kifelé, ők meg mentek utána. Azt hitte, hogy csak ki akarják kísérni, de mikor a mozgólépcső tetejére értek, elkezdték lökdösni. Ez az, amit én már a buszról láttam. Azért vagyok biztos abban, hogy az ember nem kötekedett, mert mikor lökdösték, hátra sem fordult, csak mereven nézett előre és igyekezett minél hamarabb kiérni.

*

Mindenkinek köszönöm, aki megosztotta a levelemet a veréssel kapcsolatban. Úgy tűnik, jelentős visszhangot kapott az ügy.

1. Szeretném leszögezni, hogy a sok cikkben, ami megjelent, apró részletetek másként vannak leírva, illetve egy-két (néha több) mondattal kiegészült az eredeti levél (mintha én írtam volna). Ezek a történet lényegén nem változtatnak, de az igazsághoz ez is hozzátartozik. Az eredeti az oldalamon megtalálható.

2. Szeretném azt is leírni, hogy ellentétben sok emberrel, nekem alapjáraton se az ellenőrökkel, se a biztonságiakkal nincs gondom. Mióta felnőttem és dolgozó polgár lettem, mindig van bérletem, jegyem, így nem szokott atrocitás érni. Ez persze nem volt mindig így... Viszont minden nap BKV-val utazom és már több, mint 10 éve egy összetűzésem sem volt senkivel, aki ott dolgozik.

Én megértem, hogy a munkájukat végzik és azt is, hogy köztük is van ilyen és olyan ember is. Nem általánosítok, mert ez a lehető legtávolabb áll tőlem. Lehet, ez sokaknak nem jelent semmit, de én köszönni és mosolyogni is szoktam rájuk és sokszor vissza is kapom. A Batthyány téren a metró lejáratánál állóktól, például minden reggel.

3. VISZONT. A fentiektől függetlenül én nem fogok szó nélkül elmenni senki mellett, akit bántanak. Mindegy, hogy ezt ki teszi. Igen, lehet, hogy bennem sincs mersz már ahhoz, hogy egy verekedésbe beleavatkozzak, de hogy nem hagyok ott egy embert, aki a földön fekszik, az biztos. És remélem, hogyha nyilvánosságot kapnak az ilyen ügyek, akkor ez visszatartó erő lesz.

4. Mivel egyedül vállaltam a szemtanú szerepét, ezért keresem azokat, akik látták az esetet! Kérem keressenek meg!

A BRFK tájékoztatása

Megkeresésére hivatkozva tájékoztatjuk, hogy az Ön által említett ügyben a sértett könnyű sérülést szenvedett. Az ügyben a BRFK I. kerületi Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztálya garázdaság miatt folytat büntetőeljárást ismeretlen tettes ellen. A rendőrség a helyszínen adatgyűjtést és tanúkutatást végzett, azonban az eset körülményeinek pontos tisztázásra érdekében további szemtanúk jelentkezését várja. További információ az üggyel összefüggésben a nyomozás érdekeire tekintettel nem közölhető.

Több olvasótól is megkaptam az alábbi levelet, de az eset szemtanúja is elküldte. Noha már olvasható a BKV-figyelő Facebook-oldalán is, kiteszem a blogra, hadd kapjon nagyobb nyilvánosságot. Pechan Cecília, a levél írója az alábbiakat természetesen elküldte a BKK-nak is.

Kedd reggel (2013. január 15., 7 óra körül) a Batthyány téren a szemem láttára vertek meg egy embert a BKK hév biztonsági őrei. (A korrektség kedvéért tisztázzuk: a hévnél szolgálatot teljesítő biztonságiak nem a BKK, hanem egy alvállalkozó munkatársai - a szerk.)

Ráadásul úgy, hogy a hévtől elkísérték a vásárcsarnok felé vezető mozgólépcsőig, feljöttek vele a felszínre és a mozgólépcső tetején, ahol már nem veszi őket a kamera, hátulról az egyik elkezdte lökdösni. Én ezt még a 60-as buszról láttam, a lányommal voltam, mikor leszálltunk. Mire leszálltunk, az ember már a földön feküdt.

Azok közül akik felkísérték, ketten hév biztonsági őr feliratú kabátban voltak, egy pedig sima fekete kabátban volt. A fekete kabátos a férfi fölött állt és valamit mondott neki, a másik kettő mellettük figyelt. Mire az egész pontosan tudatosult bennem, ezek hárman visszamentek az aluljáróba, jól kihúzták magukat, hogy mindenki lássa, milyen nagy emberek is ők.

A Lipóti pékségben dolgozó lányok kint álltak a pult előtt, onnan figyelték az eseményeket és nevetgéltek. Én és egy középkorú nő odamentünk a még mindig földön fekvő emberhez. (A lányomat elküldtem az iskolába - nem akartam, hogy ezt végig nézze!) A szeme alól és a szájából ömlött a vér. Fel akartuk segíteni, de azt kérte, hadd álljon fel inkább ő. Ez kb. 10 percig nem sikerült neki.

Eközben én mentőt és rendőrt hívtam. A középkorú hölgy elment dolgozni, én ott maradtam, hogy megvárjam a rendőröket. Várakozás közben a Lipóti pékség dolgozói rendszeresen kinézegettek, hogy mi történik. Amíg vártunk a mentőre és a rendőrökre, kijött az aluljáróból két járőr. Odamentem, elmondtam, hogy mi történt és hogy már hívtam rendőrt. Ők beszóltak a központba, hogy ott vannak, felvették az adataim, a vallomásom, a személyleírást.

Senki nem ajánlotta fel, hogy menjünk le és mutassak rá, hogy ki volt. Ezek után, mondták, hogy mehetek, a többit ők elintézik. Kértem, hogy a pékségbe kérdezzenek be, mert ők látták az egészet. Megígérték, hogy megteszik. Mikor elindultam, odamentem a lányokhoz és kértem őket, hogy beszéljenek a rendőrökkel, mondják el a mit láttak. A válasz: ők nem láttak semmit, végig forgalom volt.

Ezek után félek, hogy az egész ügy el lesz tussolva. Ha a megvert ember valami bűncselekményt követett el, akkor a biztonságiaknak kötelessége lett volna megvárni a rendőrséget, ha nem volt jegye vagy bérlete, akkor max. arra van joguk, hogy a hév állomás területéről kivezetik. De ami történt az egyszerűen törvénytelen. Megverik és kinn hagyják a hidegben a földön. 

(Illusztráció: Budapest Tourist Guide)

Amint arról korábban beszámoltunk, október 21-én a kora esti órákban megvertek egy embert a 3-as metró Lehel téri aluljárójában. Az esetre olvasónk, Csilla hívta fel a figyelmet, aki azt tapasztalta, hogy a metrólejáratnál szolgálatot teljesítő őrök nem nyújtottak semmilyen segítséget, sőt, meg is tagadták azt, amikor erre olvasónk felszólította őket.

Csilla panasszal élt a Budapesti Közlekedési Központnál, ezt a levelet közölte blogunk is. A napokban megérkezett a válasz a BKK-tól, amelyet azonban olvasónk nem fogadott el, így újabb levelet írt. Az alábbiakban a BKK levelét, illetve Csilla válaszát közöljük, mindkettőt olvasónk hozzájárulásával.

Elsőként a BKK válasza olvasónk októberi panaszára:

Tisztelt ... Csilla Úrhölgy!

Hivatkozva a Társaságunkhoz 2012. október 22-én érkezett elektronikus levelére szíves tájékoztatásul közöljük, hogy a metróállomásokon a Társaságunkkal szerződésben álló biztonsági cég, a DDTH Kft. "zöld karszalagot" viselő munkatársai látnak el beléptetéses jegyellenőrzést. Feladatuk ellenőrizni – a metró igénybevétele előtt – az utasok jegyének, bérletének érvényességét, hitelességét, illetve betartatni az Utazási feltételeket.

Társaságunk "kék karszalagos" jegyellenőrei a metróállomásokon a kijáratnál, a szerelvényeken, illetve a peronon teljesítenek szolgálatot. A DDTH Kft. a bejelentésben foglaltakat kivizsgálta. A vizsgálat során a munkáltatói jogkörgyakorló vezető az adott állomáson szolgálatot teljesítő biztonsági őröket meghallgatta az esettel kapcsolatosan, akik jól vissza tudtak emlékezni az esetre, de elmondásuk szerint, az nem a bejelentésben leírtak szerint történt meg.

A .......-es, valamint .......-es számú biztonsági őrök a Lehel téren, a Búcsú (helyesen: Bulcsú - a Szerk.) utcai metróbejáratnál teljesítettek szolgálatot. 19 óra körül hangos szóváltásra, kiabálásra lettek figyelmesek. Felállási helyükről látták, hogy kettő ismeretlen személy egy férfi után szalad. Tekintettel arra, hogy ezt követően a kiabálás, üvöltözés megszűnt, nem tulajdonítottak az eseménynek nagy jelentőséget, mivel sajnálatos módon elég sűrűn előfordul az állomás területén, hogy az emberek szóváltásba keverednek egymással.

Körülbelül 15-20 perc múlva utasok mentek a biztonsági őrökhöz és jelezték számukra, hogy a zöldséges előtt egy magatehetetlen ember fekszik a földön. A egyik biztonsági őr emlékezett Önre egy korábbi ellentét kapcsán, és elmondta, hogy Ön kérdőre vonta az őröket, hogy miért nem intézkedtek eddig. Ekkor az egyik biztonsági őr szolgálati helyét egy rövid időre elhagyva az üvegajtóig előrement, és látta, hogy valóban fekszik a földön egy férfi.

Ezt követően elindult visszafelé, hogy telefonáljon a mentőknek, de ekkor az utasok közül valaki jelezte számára, hogy már értesítették a mentőket, és a rendőrséget is. A rendőrök körülbelül 20 perc elteltével megjelentek, és kikérdezték az állomáson lévő biztonsági őröket, elkérték személyes adataikat, majd távoztak.

A .......-es számú biztonsági őr megjegyezni kívánta, hogy nem mondott olyat, hogy a "földön fekvő férfit két kopasz verte meg" a szemük láttára. Annyit láttak, hogy egy férfi után két másik ismeretlen személy szalad. A biztonsági őr elmondta, hogy Önnel szemben igyekezett udvariasan kommunikálni, annak ellenére, hogy Ön provokálóan viselkedett vele szemben. Ekkor, hogy a további konfliktusokat elkerülje, és nem azért, hogy Ön a kitűző számot ne tudja leolvasni, a biztonsági őr a kulcsmásoló, és a cipőjavító felé indult.

Az őr hozzátette továbbá, hogy természetesen intézkedett volna a rendőrség, illetve a mentők értesítéséről, abban az esetben, ha ezt más személy már ne tette volna meg, mivel ez állampolgársági kötelezettsége. A biztonsági őrök kihangsúlyozták, hogy szolgálati helyükről a zöldséges előterében történteket nem látják, így azt sem vették észre, hogy a földön egy magatehetetlen ember fekszik.

A fentiek alapján a biztonsági őrök a megfelelő módon jártak el, és értesítették volna a hatóságokat, amennyiben ezt egy másik személy nem tette volna meg hamarabb. Kérjük tájékoztatásunk szíves elfogadását.

Csilla az alábbi levélben reagált a BKK írására:

Tisztelt ...!

Tájékoztatását nem tudom elfogadni. Sejtettem, hogy a válaszukban a biztonsági őröket fogják megvédeni, engem pedig meg fognak hazudtolni. Így is történt. Sajnos az említett biztonsági őr (aki szerint én provokatívan viselkedtem) nem mond igazat, mert:

1. A megvert férfi ugyan valóban a zöldséges előtt feküdt, de úgy, hogy a biztonsági őrök is látták. Javaslom, hogy menjenek ki helyszíni szemlére és nézzék meg, hogy ahol az őrök álltak, onnan meddig lehet a területet belátni. Ki fog derülni, hogy ahol a férfi feküdt, az jól látható az őrök helyéről. Több tanú van erre, pl. az az úr, aki mentőt hívott. Meg lehet őt is keresni, mármint ha tényleg ki akarják vizsgálni az ügyet, nem csak színleg.

2. Az említett biztonsági őr, aki szerint én provokatívan viselkedtem, azt mondta nekem: "én leengedő vagyok, nekem nem dolgom, hogy mentőt hívjak, ha akar, hívjon mentőt maga".

3. Azt, hogy "két kopasz verte meg" az áldozatot, valóban nem az a biztonsági őr mondta, aki szerint én provokatívan viselkedtem, hanem a társa, a másik biztonsági őr. Azonban az említett biztonsági őr is hallotta, hogy a társa ezt mondta nekem.

Továbbra sem kaptam választ arra a kérdésemre, hogy az a biztonsági őr, aki szerint én provokatívan viselkedtem, miért nem engedte meg már két ízben (egyszer tavaly karácsony táján, egyszer meg most ebben az esetben), hogy leolvassam a számát? Kérem, hogy erre adjon nekem választ.

(Megjegyezném még, hogy amikor tavaly karácsonykor szerettem volna leolvasni a számát ennek a biztonsági őrnek és nem engedte, akkor én le szerettem volna fényképezni a mobiltelefonommal, mire ő a telefonom után kapott és el akarta venni tőlem. Ehhez van joga? Gondolom, erre az lesz a válasz, hogy: egyrészt nekem nincs jogom őt fényképezni, másrészt nem is akarta elvenni a telefont, hanem én voltam provokatív.)

Szeretném azt is megkérdezni, hogy Ön szerint "provokatív"-e a következő néhány mondat:

- hívtak mentőt ahhoz az emberhez?

- értem, hogy Ön itt "leengedő", de egyúttal ember is, nem? Emberi kötelessége, hogy mentőt hívjon egy sérülthöz.

- leolvashatom a számát a táblájáról? nem? miért nem?

- tavaly karácsonykor sem engedte leolvasni a tábláját.

Én ezeket a mondatokat intéztem az említett biztonsági őrhöz. Ha ez "provokatív", akkor vállalom, hogy provokatívan viselkedtem. Kérem, hogy válaszoljon a kérdéseimre, elsősorban arra, hogy van-e joga ISMÉTELTEN megtagadni az említett biztonsági őrnek a táblája leolvasását egy utas részéről. És kérem, írja meg nekem, hogy megnézte-e a BKK kivizsgálója a helyszínt. Ha megnézte, akkor látnia kellett, hogy az említett terület a metrólejárattól jól látható.

Szomorú, hogy a BKK ilyen embereket (is) foglalkoztat, akik az utasokkal szemben jogszerűtlenül járnak el, pökhendiek, durvák, de a BKK minden esetben a dolgozóit védi meg, csak nekik hisz és esze ágában sincs soha, hogy az utasokat megvédje az ilyen alkalmazottaitól. Most is, egyoldalúan, Önök azt fogadták el, amit a dolgozójuk mondott, amit én mondtam, azt valótlannak állítják.

Ön személy szerint miből gondolja, hogy az alkalmazottaik mondanak igazat és én hazudok? Abból, hogy mindkét őr ugyanazt mondta? Hiszen mindenki tudja, hogy a biztonsági őrök és az ellenőrök mindig megvédik egymást, ami érthető, mert ezt diktálják az érdekeik. Várom szíves válaszát.

Csilla levele önmagáért beszél. Annyit jegyeznénk meg, hogy az írásból nem derül ki egyértelműen: a történetet végignéző férfiak a BKK által foglalkoztatott ellenőrök, vagy szerződéses vagyonőrök voltak. Ebből a korábbiakban is sok félreértés volt, ami arra hívja fel a figyelmet, hogy jobban meg kellene őket különböztetni. No, de lássuk, mi is történt a napokban a Lehel téren.

Az alábbi eset a Lehel téri metróaluljáró Bulcsú utca felőli végén október 21-én, 18:45-kor történt velem, amikor is lementem a mondott aluljáróba, hogy keresztülhatoljak rajta.

A(z akkor éppen) teljesen néptelen aluljáróban némileg megdöbbentő látvány fogadott: a placc kellős közepén egy normális öltözetű, barna arcbőrű (talán indiai, vagy pakisztáni) férfi feküdt a földön hanyatt, szétvetett karokkal-lábakkal, nagyon gyorsan kapkodta a levegőt, hangosan nyöszörgött és véres volt az arca és a ruhája.

Tőle kb. 20 méterre angyali nyugalommal álldogált a metróbejáratnál két jegyellenőr. Szóltam nekik, hogy mentőt kellene hívni. Azt válaszolták, hogy a földön fekvő férfit két kopasz ember verte meg a szemük láttára, de nekik nem dolguk, hogy intézkedjenek, ezért nem tesznek semmit.

(A magasabbik ellenőrrel tavaly karácsonykor már volt szóváltásom, amikor is szépen megkértem őt valamire, mire ordítani kezdett velem, hogy azonnal menjek innen, ekkor le akartam olvasni a karján levő tábláról a számot, erre a táblát levette a karjáról és eltette, hogy ne lássam és kiabált velem, hogy azonnal menjek innen és felém nyomult fenyegetően. Akkor azt mondtam neki, hogy ha megüt, feljelentem, ez kicsit visszafogta.)

Ugyanez az ellenőr (vagy "vagyonőr"? mintha ez lett volna a táblácskájára írva, de ismét nem tudtam elolvasni), most azt kiabálta dühösen, hogy ez nem az ő dolga, mert ő csak leengedő, semmi köze a földön fekvő férfihoz. Ekkor el akartam olvasni a karján levő táblát, de megint nem engedte, még dühösebben ordibált és gyorsan arrébb ment, a kulcsmásoló-cipőjavító bódéja mögé, hogy ne tudjam elolvasni a táblát.

Eddigre már páran összegyűltek a sérült körül, egyik utas hívta a mentőket, a másik stabil oldalfekvésbe tette az áldozatot, másvalaki vizet hozott, én hívtam a rendőrséget. (Az ellenőrökkel való szóváltásomnak már az elején szólt nekem egy időközben odaérkezett utas, hogy majd ő hívja a mentőket, úgyhogy ez nem szenvedett késedelmet a vita miatt.) Ezután kijött a mentő és a rendőrség és az áldozatot elvitték. A rendőrök kikérdezték az ellenőröket.

Kérdéseim:

1. Nem kötelessége-e minden állampolgárnak, hogy ha sérült embert lát, akkor segítséget nyújtson neki (mentőt hívjon)? Nem kötelessége-e ez még inkább egy szolgálatban levő jegyellenőrnek? És a segítségnyújtás elmulasztása nem vétség-e, sőt bizonyos esetekben bűncselekmény?

2. Nem kötelessége-e egy szolgálatos ellenőrnek, sőt vagyonőrnek, hogy ha a szeme láttára vernek félig agyon valakit, akkor kihívja a rendőrséget? Legalább utólag? Ha már ő maga nem mer közbeavatkozni, mert csak a magamfajta gyenge nőkkel szemben erős?

3. Joga van-e egy ellenőrnek-vagyonőrnek, aki a metróban teljesít szolgálatot, hogy ne engedje leolvasnia egy utasnak a karjára erősített azonosító táblát? Ha igen, akkor minek a tábla?

Üzenném előre is azoknak a kommentelőknek, akik majd kétségbe vonják a szavahihetőségemet, hogy ne fárasszák magukat, minden szóról-szóra így történt, tanúm rá az a hat-hét utas, aki részt vett a segítségnyújtásban.

Olvasónk a 20E busz rendszeres utasa. November 17-én délután fél három felé is az egyik buszon utazott, amikor arra lett figyelmes, hogy egy 190 cm magas férfi egy nála jóval alacsonyabb, körülbelül 60 éves nővel ordibál, majd ütlegelni, rugdosni kezdi. Az utasok nem akartak közbe avatkozni, úgyhogy a buszvezető segítségét kérték, akinek hiába ordibáltak, hiába kopogtak be a fülke ajtaján, nem reagált semmit. Olvasónk nem panszat kíván tenni, csak választ szeretne kapni a kérdéseire, így a történetben szereplő buszvezető sem beazonosítható.

Tisztelt BKV-figyelő!
 
November 17-én a 20E autóbuszon, kb délután fél háromkor, zenehallgatás közben, nagy ordibálásra lettem figyelmes. Egy idősebb női hang káromkodott, és férfi utastársa édesanyját szidta. A történések a hátam mögött zajlottak, így nem is igazán érdekelt, hozzászoktam az ilyen történésekhez (sajnálatos módon). Nemsokkal később viszont már érdekesebb volt a műsor, a szóváltás átcsapott verekedésbe. Nem volt nyilvánvaló számomra (és mai napig sem az), hogy a kb 190 cm-es férfi, mi jogon rugdosta, ütötte, talpalta a kb. 60 éves asszony fejét.

Én személy szerint nem akartam beleavatkozni persze, ahogy többi utastársam se, de annyit mindenképp kötelességemnek éreztem, hogy jelezzek a buszvezetőnek. A vészjelző természetesen nem működött, vagy nem érdekelte a sofőrt. A busz hátuljában többi utastársammal együtt, előreordítottunk, hogy ugyan már, szóljanak a mélyen tisztelt buszvezetőnek, mire kb 2 megálló alatt, egy épp felszálló hölgy bekopogott neki, de mit sem érdekelte a szituáció. Igazából a busz nem volt megtömve, hogy a visszapillantó tükörbe ezt ne lehetett volna látni, és elég nagy hanggal is voltak. (Lehet élvezte a jelenetet?)

Nem értem, illetve nem tudom, a sofőrnek ilyenkor hogy kell viselkedni. Végül a műsort élesben végignéző két roma férfi fenyegette meg az urat, hogyha nem hagyja abba tevékenységét, előveszik a krumplihámozót. Azért azt hozzáteszem, az öreg néni is kitett magáért, nem igazán akarta abbahagyni az anyázást. Lehet stokholm szindrómás volt, nem tudom, mindenesetre úgy gondoltam érdemes lenne ezt a történetet megosztani az olvasókkal, a külvilággal, az országgal, jobban mondva az adófizetőkkel.

Ugyan a "pilóta" miért nem cselekedett ebben az ügyben? És egyes járatokon, melyeken csak elöl lehet felszállni, bérletet illetve jegyet felmutatva, ott miért érzi úgy a vezető, hogy teljhatalma van a nyugodt, fizető utasokkal szemben? Egyszerűen nem értem. Valaki, ha esetleg olvassa majd ezt, és tudna nekem válaszolni, azt megköszönném. :)