Olvasónknak, Péternek valószínűleg nem a tegnapi volt a legszerencséesebb estéje. A KÖKI buszvégállomáson az orra előtt ment el a 68-as busz, az alternatívaként választott 202E vezetője pedig az orra előtt csukta be az ajtót, és tovább gurult a piros lámpa felé. Ez még nem elég, a hirtelen jött viharban teljesen szétázott:

Kedves BKV-figyelő!

A minap, nem is olyan régen, egészen pontosan fél 6 magasságában jöttem hazafelé, és bár hasonló BKV és buszimádó beállítású vagyok mint te, de valahogy nem értettem ami történt.

Kijövet a Köki Terminálból láttam, hogy a 68-as busz mellyel kéne mennem épp elment, ezért jobbra fordultam, hogy lássam elérem-e a 202E-buszt, amivel még eltudom érni az Újköztemetőnél. Látván, hogy a sofőr indítja a motort gyors futásba kezdtem le a lépcsőn, át az úttesten, átfutva a busz előtt majd, mikor a busz első ajtajához értem meglepődésemre az orrom előtt becsukódott. Volt már ilyen sokszor, és általába mindig megvártak, ami minden normális embernél elvárható. Integetek, de hiába a busz megindult, majd 20m után meg állt a sarkon lévő piroslámpánál. Ekkor a 4.ajtónál állva megnyomtam az ajtónyitó gombot, jelezvén, hogy ha nem nagy kérés, nyissa már ki az ajtót. Közben arcal a visszapillantó felé integettem, hátha észrevesznek. Mivel ez nem történt meg, előresétáltam az első ajtóhoz, jelezvén ott is, hogy legyen szives kinyitni az ajtót. BKV-s emberünk arcal a nyitott ablak felé fordult, hogy ő mitsem törődik velem. Én kopogtam az ajtón és kértem h legyen olyan kedves és nyissa ki, közbe integettem mint egy naív teletabi...

Sok eredményt nem értem el, így mig zöld volt a gyalogátkelőn a lámpa, elindultam a 68-as megállója felé, majd a vezetőfülke ablakához fordulva illedelmessen megköszöntem (ami mellesleg nyitva is volt), és integetve elköszöntem sofőrünktől. A következő kereszteződésig míg eljutottam, a busz is eljutott, ahol ismét pirosat kapott, így amikor harmadszor is keresztezte utamat lelkesen integettem "új barátomnak".

Mindez csak azért bosszant, mert utána várakozás közben egy hirtelen eső tombolt végig, és sikeres módon bőrig áztam. A buszt, mivel lekéstem, 10 percel később értem haza és még most is szárad a ruhám, csak nem értem, hogy ez valakinek 2mp-ébe telt volna és még nem is a menetidőből vette volna el. Tudom, hogy megállón kívül nem szabad felvenni utast, de azon a 20m-en egy centivel sem távolodott el a járdaszigettől a busz, tehát erre se foghatom az esetet, főleg, hogy az utolsó ajtó még a megálló területén volt.

Örömmel venném, ha ennek híre, hogy legközelebb ne forduljon elő hasonló másokkal. Utólag jöttem rá, hogy csak egyet felejtettem el mondani a sofőrnek, hogy Boldog Mikulást neki és családjának!

Üdvözlettel: Péter